Kevés olyan téma van, ami ennyire széles érdeklődésre tarthatna számot, ugyanakkor kevés az olyan ember, aki erről a témáról többet tud, mint Sir Michael Berry – mondta bme.hu-nak Domokos Gábor, az Építészmérnöki Kar (ÉPK) egyetemi tanára, alkalmazott matematikus a korszakalkotó eredményei mellett lenyűgöző előadásairól híres fizikus professzorról, aki az MTA-BME Morfodinamika Kutatócsoport meghívására látogat a Műegyetemre. December 12-én 16 órakor a BME Alkalmazott Matematikai Nap keretében a K épület 134-es termében nyilvános, a tudomány iránt érdeklődőknek beszél a fény természetéről (erre itt lehet regisztrálni), december 13-án 15 órakor pedig a BME Oktatói Klubjában a szakmai közönség számára részletezi majd az Aharonov-Bohm effektust.
A jelentős számú rangos nemzetközi díj (Wolf-, Maxwell-,Dirac-, Onsager-, Kapitsa-,Pólya-, Lorentz-díj) kitüntetettje, a Royal Society tagja, aki hat éven keresztül dolgozott a világ egyik legtekintélyesbb tudományos folyóirata, a Proceedings of the Royal Society (A) főszerkesztőjeként, több szálon is kötődik a BME-hez. 1992-93-ban kutatócsoportjának volt tagja Lévay Péter, a BME Természettudományi Kar (TTK) Fizikai Intézet Elméleti Fizika Tanszék tudományos főmunkatársa, aki a Berry-fázisról több cikket is publikált.
A BME és Sir Michael Berry kapcsolata az utóbbi években megújult – adta hírül Domokos Gábor, kifejtve, hogy az Alkalmazott Matematikai Napon elhangzó előadás központi témája a geometriai optika, amelynek egyik leghíresebb, klasszikus modellje az egyenletes sebességgel terjedő hullámfront geometriáját leíró, úgynevezett eikonal egyenlet. Figyelemre méltó módon ugyanez az egyenlet egyúttal a kopás geometriájának egyik alapegyenlete, amelyet az MTA-BME Morfodinamika Kutatócsoport már évek óta tanulmányoz. Munkájukat Sir Michael érdeklődéssel követte és tanácsokkal segítette. Ez a számítási modell írja le az élettelen természeti formák alakfejlődésének egyik alapesetét. Az összes hasonló modellben a kopás során a statikai egyensúlyi helyzetek száma fokozatosan csökken és a formák ebben az értelemben a Gömböc felé tartanak, ugyanakkor ez a folyamat 2 stabil és 2 instabil helyzetnél megreked. Ezen megrekedt formák (“majdnem Gömböcök”) gyakori példái a 2 stabil helyzettel rendelkező parti kavicsok. Nem várt módon sikerült illusztrálni az elméletet, amikor felbukkant az első megfigyelt intergalaktikus aszteroida, az Oumuamua, amelynek elnyúlt, vélhetően 2 instabil egyensúlyi ponttal rendelkező formáját ez az elmélet tökéletesen magyarázta.
Domokos Gábor megosztotta: abban, hogy ez a rendkívül érdekes, de matematikaliag nehezen leírható jelenség mára meglehetősen ismertté vált, nagy szerepe volt Sir Michaelnek, amikor úgy fogalmazott: „Gömböc a természet része, de csak mint egy álom”.
A tudósnak nem ez az első budapesti látogatása: 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) rendkívüli érdeklődés közepette beszélt a Riemann-sejtésről.
forrás:bme.hu