• Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan idén is lesz Petruska-koncert a Gárdonyi Pikniken. Sőt, ezúttal te nyitod meg a programsorozatot a júniusi utcafesztiválon. Minek köszönhető, hogy időről időre visszatérsz?
Ez nagyban köthető a pikniket szervező B32 Galéria és Kultúrtérhez. Az intézmény megnyitása óta stabil barátságot ápolunk egymással, és ezáltal Újbudával. Jó tudni és érezni, hogy ebben a kerületben olyan kulturális közeg működik, amely élvezi a színes programokat. Minden előadó, így én is mindig örülök, ha visszatérhetek valahova. A B32 ráadásul olyan rendezvénytér, amely a közönség igényeire reflektál, kíváncsivá és fogékonnyá teszi az újbudaiakat. Mi, zenészek így azt érezzük, hogy kulturális programokat igénylő közönség előtt léphetünk fel. Akárhányszor itt játszom, mindig ezt tapasztalom. Ezért is várom már ezt a júniusi hétvégét.
• Idén a piknik új programmal is jelentkezik, meghirdetik az utcazenei pályázatot, a TérPengetőt, amelyben majd zsűrizel. Elsősorban utca- és hobbizenészek jelentkezését várják. Mit gondolsz a mostani és a következő generáció zenészeiről?
Túl a harmincon bizonyos dolgokat már nehezebben értek meg. Ilyen például az érvényesülésnek egy új módja, hogy az Instagram és a TikTok segítségével is be lehet mutatkozni. Ez kihat a zenei gondolkodásra, a befektetett energiára. Végső soron viszont, ha éppen nincs járvány, az utcai vagy rendezvényen játszott, élő produkció mutatja meg, miként tudom a dalaimat ténylegesen előadni. Kíváncsian várom a Térpengetőt, ahol alkalom adódik új előadókat megismerni. Az újak gondolkodásában mindig megmutatkozik egy addig ismeretlen bölcsesség. A fiatalok lendületesek, engem is motiválnak, hogy meg tudjak újulni. A zene egy kommunikációs forma, a trendet aktuális formában fogalmazza meg, tehát ugyanúgy változik, mint a beszélt nyelv. A változás több módon, nem feltétlenül stílusokban érhető tetten. Lehet ez egy hangszer újfajta megközelítése is, annak eddig ismeretlen megszólaltatása. Az ember akár egy pohárral is pengethet. Az állandó változás ugyanakkor a mindenkori tartalomban is megfigyelhető.
• Kifizetődő az újdonság?
Az a kifizetődő, amiből valamit visszakapok. Sok zenésznek van másik állása, amiből egyebek között a fellépés rezsijét fizeti. Egy nagy produkció nem olcsó. Több meglepően híres zenekar fellépés után zsebből fizeti ki a költségeket. Ha azonban képes vagyok a saját életemmel felelősen bánni, és a zenéből táplálkozom, építkezem, érzelmi töltetet kapok, akkor az élet élvezetére fizetek be. Sok formában lehet a zene kifizetődő. Az elmúlt tizenkét év alatt azonban többször is túlhajszoltam magam, ami már nem érte meg. Sokféleképpen lehet ezt a kérdést megközelíteni.
• Előadóművészként hogyan élted meg a Covid-járványt?
Változékonyan. Mentálisan a személyes veszteségek, rossz emlékek mellett jó időszak is volt. Tíz esztendő után először tudtam lassítani a mókuskerékben. Holott azt megelőzően már többször is megfogalmazódott bennem egy hosszabb szabadság utáni vágy. Vállalkozóként az ember nem szívesen áll le önszántából. Az első év azzal telt, hogy újraértelmeztem magamat, a második már egy kicsit megrángatott. Most viszont megint egyre telítettebb a naptár. Minden egyes koncertnek úgy örülök, mint az elején. Azt mondom magamban: jó, hogy lehet ismét menni, és eljátszani ugyanazt a dalt akár ezerkétszázadszorra is.
• A legtöbbet játszott Petruska-számok az első, 2014-es Metropolita albumon jelentek meg. A lemez a 4-es metró állomásain vezeti végig a hallgatót, a tíz dalból öt Újbudához köthető. Honnan jött az ötlet?
Nehéz megmondani, mi adja az asszociációt és az inspirációt. A koncerteken, adott műben számomra a dinamika és a történet a legfontosabb: hogyan jutok el A-ból B-be, milyen hangulatok, kontrasztok, színek váltakoznak. Ezért néztem kíváncsian a 4-es metró elindulását, útvonalát és történetét. Az építkezés kezdetekor alaposabban megismertem a kerületet. Akkortájt az ELTE Lágymányosi Campusára jártam egyetemre, ahol két évig szociológiát tanultam. Sokat jártunk itt terepmunkára. Amúgy Budapestet teljességében szeretem, egy Bartók Béla úti este mindig más lesz, mint Óbudán egy Duna-parti. A XI. kerületnek van egy különleges tempója, esztétikája, dinamikája, színe és szaga. Az biztos, ez a városrész megérdemelte, hogy 2005-ben külön nevet kapjon.
• Szeretettel beszélsz Újbudáról…
Valóban. Olyan ez, mint amikor az ember barátokat talál. Nem katalógusból választjuk őket, hanem vonzalomból. Emlékszem azokra az egyetemi órákra, amelyek helyett megkerestük a legközelebbi kocsmát. Aztán onnan továbbmentünk ebédelni, majd újra tovább és tovább. Ugyanez az itteni kulturális életre is igaz. Itt minden feltétel adott, hogy újból és újból kedvem legyen idejönni. Újbuda mindeközben nyugisabb, emberibb, mint a nyüzsgő, pezsgő bulinegyed. A Móricz Zsigmond körtérben például azt szeretem, hogy a maga betonépítményével és az ott található vendéglátóhelyekkel egyszerre urbánus és egy oázis.
• Újbuda jelenik meg az egyik legprovokatívabb videoklipedben is. A Magyar Klipszemle legjobb rendezés kategóriájában döntőbe jutott Szent Gellért című dalban félmeztelenül sétálgatsz az utcán…
A videó a Nagy Bálint–Lőrincz Nándor rendezőpárosnak köszönhető. Ők készítették a Parfüm című Boggie-dal klipjét is, első, Legjobb tudomásom szerint című játékfilmjük sorra nyeri a díjakat. Ők valóban provokatívak sajátos és veszélyes humorukkal. Én mindössze egy dolgot kértem. Jelenjen meg a klipben egy érzékeny szűrő, amelyen keresztül úgynevezett mindful módban is lehet azt a várost szemlélni, ahol élünk. Ne csak úgy átsétáljunk rajta, mint egy holdkóros.
• Több számod témája is provokatív: társadalmi és gazdasági szempontokat boncolgat nem akármilyen kritikával…
Ha valamiről énekelek, akkor nem csak a C-dúr szépségét szeretném megmutatni. A dal szóljon valamiről, legyen üzenete. Valóban gyakran megjelennek bennük társadalmi kérdések. Ez úgy is lecsapódhat, hogy politizálok, de apolitikusnak is tartottak már. Mindkét hozzáállás bánt egy kicsit. Egyik sem teljesen igaz. Szerintem nehéz megmondani, hol kezdődik a politika és az értékrend. Ez a kettő összefügg. Az érték alulról jön, a politika meg felülről. Én a társadalmi értékek és a párbeszéd mellett állok ki, hiszen ezek adják az egészséges vita kulcsát. Az utóbbi években azonban nagyon kiéleződött a helyzet, ma már szinte a levegővétel is valamelyik politikai irányba mutat. Csak az a fontos, hogy a különböző értékek tudjanak egymáshoz közelíteni. Ehhez szabadságérzetre, bátorságra és edukációra van szükség.
• Ha jól értem, a sarkosság ellen vagy.
Távol áll tőlem az „előbb elköteleződöm és utána gondolkodom” mentalitás. Az elmúlt hónapokban komoly hangsúly került az egyén társadalmi felelősségére. Most megtanulhatjuk, hogy lehet ezt elegánsan és kevésbé elegánsan csinálni. Előbbihez a kommunikációs csatornák megnyitására van szükség, ami a különböző társadalmi helyzetű emberek közötti párbeszédre, a bátor gondolatok közlésére ad lehetőséget. Álszentség azt állítani, hogy nincs egyéni felelősség. Tetszik, nem tetszik, ez olyan teher, amit mindannyiunknak cipelni kell.
Hogyan tovább? Az előbbi gondolatok megjelennek majd a következő albumodon?
Nagy butaság lenne kihagyni őket. A következő dalok szólhatnak személyes történetekről és társadalmi folyamatokról egyaránt, akár egy dalon belül is. Nagyon inspirál, amikor a szűk és a tág plán találkozik. Hiszen végső soron minden az emberről, az egyéni döntésekről, félelmekről és vágyakról szól. Engem ez a gondolat motivál.
T. K.
|
|
