A Facebookon már 130 ezer követőjük van , és akad olyan videójuk, amelyet már több mint ötmillióan megnéztek, Magyarországon mégis kevesen tudják, mi az a Lords of Gravity. Az akrobatikus kosárlabdát bemutató ötfős magyar csapatra külföldön már több helyen felfigyeltek, március 6. és 18 között, például, Kolumbiában vendégszerepel, tíz különböző városban.
De miről is van szó, cirkuszi mutatványról, szórakoztató előadásról, vagy sportról? Mindenből van egy pici benne, sőt szlovén kezdeményezésre később akár önálló sportág is születhet a gumiasztal és a kosárlabda ötvözetéből.
A magyarok többsége az akrobatikus kosárról akkor hallhatott először, amikor 2012-ben a másik magyar társulat, a Face Team a középdöntőig jutott egy brit tehetségkutatóban, a Britain's Got Talentben. Az akkori csapatból ketten kiváltak, és három új taggal megalapították a Lords of Gravityt.
Minél messzebbről zsákolni
Az első villanásuk Berlinben volt, amikor a Dallas Maverick-Alba Berlin gálameccs közben Borlay Csanád elvileg új világcsúcsot állított fel azzal, hogy egy gumiasztal segítségével, 7,55 méterről zsákolt a gyűrűbe (az akrobatika során használt minitramp ugrófelülete 60x60cm, míg a gumiasztal nevű sportágban 300x400 cm). A rekordot ugyan nem hitelesítették, de nagy népszerűséget hozott a csapatnak azzal, hogy a helyszíni 15 ezer nézőn kívül az NBA.com látogatói is megnézhették a videót.
"Először 2011-ben szerettem volna csúcsot dönteni 7,5 méterrel, de a kísérlet előtt egy órával megsérültem. Egy évre rá 7,55-re vittem fel a rekordot Belgiumban, de azt nem hitelesítették. Aztán ugyanezt megismételtem Berlinben, de hiába látta 16 ezer ember a zsákolásomat, a hitelesítés elmaradt, és később egy német srác 7,75-ös csúcsa került be a Guinness-rekordok közé” – idézte fel félsikerű csúcsdöntögetését Borlay Csanád, akiről a berlini eset után is írt az Origo .
360 fokos fordulat a levegőben
A Lords of Gravity tagjai egyaránt a Testnevelési Egyetemre járnak, és míg a hasonló csapatok általában jól mozgó kosarasokból jönnek létre, náluk a tornászmúlt dominál. Az egyetlen igazi kosarasuk Goy Benjámin, aki tinédzser kora óta szinte mindennap a Bikás Parkban gyakorol, és minitramp nélkül is tud zsákolni, úgy, hogy közben 360 fokban megfordul a levegőben.
A napi edzéseken persze nem ezen van a hangsúly. "Naponta két órát edzünk, átvesszük a show elemeit. Jelenleg két produkciónk van, egy három- és egy kéttrampos, mostanában az utóbbit gyakoroljuk, mert azt mutatjuk majd be Kolumbiában" - magyarázza Goy Benjámin. Amikor életében először ugrott trampról, labda nélkül próbálkozott, mert nem akart úgy járni, mint egy bátrabb társa, akinek beakadt a lába a gyűrűbe. Amikor az ugrás már jól ment, következhettek a zsákolások, először csak függőlegesen, majd fokozatosan színesítette a repertoárt.
Célkeresztben az Egyesült Államok
A csapat két éve a Forma-1-es Abu-dzabi Nagydíjon három nap alatt 18 show-t mutatott be, és az egyik fő célja, hogy egyszer az Egyesült Államokban is felléphessen. "Ha lehetőséget kapnánk rá, nagyon ütős show-t kéne összeraknunk, hiszen az NBA-kosarasok tramp nélkül is hatalmasakat tudnak zsákolni. Sok a csavart szaltó kellene, ezt egy kosaras a földről biztosan nem tudja megcsinálni. Ingyen is kimennénk, mert az amerikai szerepléssel egy álmunk válna valóra" - mosolygott a kosaras.
Meg kellett szokni a labdát
Dajka Botond szertornában és a 2000 óta az olimpiai programba is felvett gumiasztal szakágban szerzett tapasztalattal lett csapattag, és azok közé tartozik, akiknek – noha ez a videókon egyáltalán nem látszik – a labdát meg kellett szokniuk. "Teljesen át kell alakítani a koncentrációt, hiszen az akrobatikus elemek közben egy plusz tárgyra is figyelünk. Hosszú idő volt, míg ezt megszoktuk" - meséli Dajka, hozzátéve, hogy a csapattagok egymást húzzák abban, amiben a másik nem olyan jó. "Benjámin talajról is tud zsákolni, de nem szabad összekeverni a sportágakat, a kajak-kenu és az evezés között is van hasonlóság, mégsem ugyanaz a kettő. Ez a helyzet a kosárlabdával és az akrobatikus kosárlabdával is."
A brit tehetségkutatót is megjárt Dajka Botondról a minap feltöltöttek egy olyan videót, amelyen úgy zsákol, hogy a felugrás után a gyűrűről fellép a palánk tetejére, majd egy hátra szaltó után húzza be a gyűrűbe a labdát. Hogy ez volt-e a legnehezebb trükk? "Vannak nehezebbek is, egy duplaszaltó-félcsavar mondjuk sokkal nehezebben kivitelezhető és technikásabb, mint ez a fellépős-hátraszaltós zsákolás."
Veszélyesnek mondjuk veszélyes ez utóbbi is. "Sokszor volt, hogy a próbálgatások során a mindössze egy centi vastag gyűrű mellé léptem. A siker szerencse és koncentráció, nem technika kérdése. Tízből tízszer semmi sem sikerül, de minél többször gyakorolom, annál jobb lesz az arány. De ez azért egy elég labilis trükk."
A kórházi ágyon találta ki a trükköket
A sérülések már-már természetes velejárói a gyakorlásoknak, általában minden fél évre jut egy-egy nagyobb esés. Mindenkinek volt már sérülése, a legkomolyabb Borlay Csanádnak: két éve egy romániai streetballfesztiválon lecsúszott a keze a gyűrűről. "Fennt akartam maradni a gyűrűn egy zsákolás után, de ahogy előrelendültem, kiszakadt a fogásom, és a nyakamra estem. Két csigolyám elmozdult, és el is tört az egyik. Négy és fél hónap után, tehát elég gyorsan vissza tudtam térni, és a baleset újabb lendületet adott. Miután felépültem, sok új elemet megtanultam. A kórházi ágyon találtam ki őket" - emlékszik vissza Borlay Csanád.
Duka Ferenc Artúr válogatott szertornász volt, amikor egy súlyos sérülés szinte szó szerint derékba törte a karrierjét. "Tizenhat évesen volt egy gerincműtétem, és majdnem lebénult a bal lábam, miután teljesen kiszakadt a porckorong, és elnyomta az ideggyököt. Másfél évre rá még visszatértem, 2008-ban kijutottam a lausanne-i ifjúsági Európa-bajnokságra, aztán kiújult a sérülésem, és egy újabb műtét után abba kellett hagynom a tornát."
Szívesen dupla szaltózom nyújtott testtel
Az akrobatikus kosárlabda új esélyt adott neki, a szertornász múltját tökéletesen tudta hasznosítani. "Alacsonynak számítok, viszont éppen ezért szívesen dupla szaltózom nyújtott testtel, labdával. Sokkal könnyebben megforgatom a szaltót, mint mondjuk Beni, aki húsz centivel magasabb nálam. Szeretek belefeküdni, amivel elérem a vízszintest a levegőben, érzem a légmunkát, inkább ezek fekszenek nekem” – meséli Duka, mire egy csapattárs hátulról odakiáltja neki, hogy "mazochista".
Elismeri, a láb-kéz koordinációban nem ő a legjobb, de ettől még ugyanúgy zsákol, mint a többiek. Mindannyian úgy érzik, ez teszi teljessé és igazán látványossá a gyakorlataikat.
A hazájukban nem próféták
Azt viszont a tagok sem értik, hogy Magyarországon miért nem igazán vevők a produkciójukra. Egyikük szerint az a probléma, hogy a magyar kosárlabda színvonala nagyon messze van az NBA-s vagy az európai színvonaltól, másikuk pedig arról beszélt, hogy itthon egyszerűen nem vevők a nézők a szórakoztatóipari produkciókra. Goy Benjámin szerint az iskolák valamennyire érdeklődnek a show iránt, de ez főleg az ismeretségi körön belüli jó hírüknek köszönhető. Hogy külföldön mennyire szeretik őket, azt jelzi, hogy a Facebookon magyar helyett zömében angolul szólnak hozzá a videóikhoz, képeikhez, de komoly rajongótáboruk van például a Fülöp-szigetekről is.
Akrobatikában mi vagyunk a legjobbak
Pál Leventének tíz évig a labdarúgás volt a fő sportága, a Kazincbarcikával az NB I-es serdülőbajnokságban is megfordult. De a foci mellett mindig csinált valami mást is: általános iskolában atletizált, és mindig közel álltak hozzá a labdajátékok, kosarazott és röplabdázott is. De amikor választania kellett a profi sport és a tanulás között, az utóbbi mellett tette le a voksát.
forrás:origo.hu
foto:origo.hu
