Miben érinti mindennapjaidat a járványhelyzet okán kialakult változás? Alkotóként a te életed hogyan változott?
A járvánnyal kapcsolatos első konkrét élményem a saját tárlatom kapcsán ért. Meghívtak kiállítani a Hegyvidék Galériába. Az anyagot falra tettük, fiam, Dávid rendezése gyönyörűen sikerült, másnap mégsem nyílhatott meg a kiállítás, mert aznap jött be a koronavírussal kapcsolatos zárlat. Szerencsére a galéria hatalmas üvegfalain keresztül egy kis ízelítő még így is látható. Több kritika is megjelent róla, többek között György Péter tollából az ÉS-ben. Az első napokban nagyon nehezen szoktam meg a korlátozásokat, de igazából csak egy dolog hiányzik nagyon, a séta, ami nekem nemcsak mozgás, de elmélyedés, inspiráció forrás is, idő a gondolkodásra ami alatt ötleteket is merítek a körülvevő világból. Általában minden nap egy órát sétálok itt a Gellért-hegyen, de mostmár hatodik hete önkéntes karanténban vagyunk - így ezek az utak elmaradnak. Viszont, szinte minden nap festek egy képet. Ezekben a szigorúan itthon töltött napokban az ember erősen és mélyen tud koncentrálni, alkotni, nem zavar senki és semmi, nyugalomban vagyok, mondhatom, hogy az életem egyik legnyugodtabb periódusát élem. Az ügyintézés, a gyűjtőkkel való kommunikálás az interneten, illetve telefonon keresztül történik. A gangon pedig kialakítottunk egy úgymond steril folyosót, ahol maszkban, kesztyűben minden személyes érintkezés nélkül lehet átadni-átvenni a képeket.
Köztudottan nagyon erős családi kötelékben éltek gyermekeitekkel és az unokákkal. Hogyan tartod a kapcsolatot most a családdal?
A karantén első napjaiban megfestettem akvarellben Danit, a lányom férjét. Kénytelen volt kimenni bevásárolni és indulás előtt csináltak egy fotót róla, amit csak az érdekesség kedvéért átküldtek nekem. Olyan erősen hatott rám a rögzített pillanat, hogy azonnal megfestettem. A kép nagy sikert hozott - a Bartók Béla úti Godot Galéria facebook oldalán is látható. A következő képem egy önarckép lesz, szintén maszkban. Még jó, hogy nem a megbeszélt öt órakor hívtál, mert épp maszkos portréfotókat készített rólam Edit, a feleségem. Ez lesz majd a festmény alapja. Az unokákkal kapcsolatban szintén hozott egy újdonságot a járványhelyzet az életünkbe. Most neten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Van egy esti közös meseolvasás, amibe az összes nagyszülő bekapcsolódik. Ez egy nagyon pozitív hozadék. A legutóbbi tradicionális családi vacsora, illetve a születésnapi köszöntésem is így telt - habár mindenki külön lakásban, de mégis egyszerre, együtt voltunk. A négyéves Noémi és a kétéves Hanna már most zseniális rajzokat csinál, tegnap például egy gyönyörű tulipánt kaptam a kis Hannustól, aki a zenére is nagyon érzékeny. A lányom, Judit pedig komolyan fotózik, most a karantént is végigdokumentálja, leginkább azt, ahogy a gyerekekkel megélik ezt a helyzetet. Ez a mostani egy kényszerű, zárt élet, de ha a művészetet megnézzük, sokszor éppen a fojtogató, beszorított, túlságosan is szűk keretek közül való kitörni vágyásból születtek a remekművek, akár a halált legyőzni vágyásból. Az alkotóknak tulajdonképpen túlélési stratégia is a művek létrehozása. Abban a pillanatban, hogy kényszerhelyzetbe kerülnek a művészek, beindul egyfajta életösztön a művészeti életben, és kreatív, sokszínű megoldások jönnek létre. Mostanában több jó példa is van erre, egyik ilyen a Kieselbach Galéria közeledő tárlata. A kirakatban, illetve a belső falakra helyezik majd el a kortárs képzőművészeti alkotásokat, de csak úgy, hogy az utcáról látni lehessen azokat. Jó, hogy elindult egy ilyen mozgalom.
Hogyan van jelen a bizonytalanság az életedben?
Szeptember 3-án nyílna önálló kiállításom Érsekújváron, nagyon készül rá a szlovák meghívó és én is. Bízom benne, hogy addigra már véget ér a járványhelyzet és a kiállítást meg tudják rendezni.
Te mivel töltekezel a karantén alatt?
Rengeteg könyvünk van, szinte nem tudjuk hova tenni őket. Leginkább művészeti albumok, a legfrissebbek is. Most ezeknek a végignézésével is töltöm az időmet, mivel a jelen helyzetben nem látogathatom sem a múzeumokat, sem a galériákat. A filmeket is nagyon szeretem, úgyhogy szinte minden este megnézünk egy filmet is.
|
|
|
