Az elmúlt két és fél évtizedben a Káva fiataloknak szóló darabjai közel 100 000 diáknak segítettek átélhetővé tenni különféle morális dilemmákat és társadalmi problémákat.
A részvételi színház (Participatory Theatre) annak a színházi eljárásnak és azoknak a színházi műfajoknak a megnevezése, amelyek átlépik a határvonalat a színpad és a nézőtér között. A közönséget nyílt és közvetlen interakcióra késztetik, behívják a színpadi cselekménybe, a nézők résztvevőként is jelen lehetnek a történetben.
– Több ez egy színházi produkciónál, mert egyszerűen több mindent kell bekapcsolni ahhoz, hogy célba érjünk, mint a hagyományos előadásoknál – mesélte Takács Gábor, a Káva Színház egyik alapító tagja, művészeti vezetője. – Persze nem kötelező bevonódni a cselekménybe, ha valaki megfigyelő szeretne lenni, nem akarja aktivizálni magát, akkor természetesen nem kell. Mi főként tanulóknak játszunk, és időről időre felkínáljuk a lehetőséget, biztatjuk a jelen lévő csoport összes tagját, hogy legyen aktív részese annak, ami történik. Ezek az előadások azt akarják elérni, hogy ne csak fejben gondolkozzunk, ne csak intellektuálisan vagy ne csak az érzelmekkel legyünk jelen. Játékra, konkrét cselekvésre hívjuk a nézőinket – hangsúlyozta.
A Káva Színház több korcsoportnak is kínál előadásokat, az óvodától egészen a középiskola végéig. Minden darab valamilyen életkori, társadalmi vagy erkölcsi kérdést helyez a középpontba. – Ezeken az előadásokon az aktivitáson, közös beszélgetéseken keresztül, együtt kerülünk közelebb az adott probléma megértéséhez – mondta Takács Gábor. – Van például az ovisoknak egy előadásunk, amelynek az a címe, hogy Boszorkányüldözés. Nemcsak simán eljátszunk egy mesét, hanem bizonyos pontokon kinyitjuk a gyerekek felé, és azt próbáljuk tematizálni, hogy mi alapján gondolunk valakit gonosznak, hazugnak. Hogyan lehet ezt észrevenni, mit kezdenek a gyerekek azzal, ha valaki lelepleződik, és milyen típusú büntetésekben gondolkodnak. Középiskolásoknak szánt darabunk a Fényeskedjék neki. Itt a halált próbáljuk tematizálni a diákokkal. Mit kezdünk azzal, ha a családban meghal valaki? Mit lehet kezdeni akkor, amikor valami olyasmit kapunk örökségül, amivel nehéz megbirkózni? – hozott fel példát a művészeti vezető.
Az 1996 óta működő független színház munkája nagyon sok szálon kapcsolódik a különböző drámapedagógiai módszerekhez. Kiemelt jelentősége van a kísérletezésnek és a más művészeti területekkel való találkozásoknak.
– Aki egy ilyen előadásban szerepel színészként, annak más képességeit is kell mozgatnia – emelte ki Takács Gábor. – A kollégáim alkotó művészek, de kell hogy legyen pedagógiai tudásuk is, hiszen gyerekeket szólítunk meg. Ezek nehéz témák, és teljesen ismeretlen gyerekek jönnek. Ez nagyon bizalmi helyzet, ezt a bizalmi helyzetet fel kell tudni építeni. Egy ilyen előadás hosszú folyamat végén születik meg. Aki benne dolgozik, annak dolga, kötelessége, felelőssége, hogy úgy játsszon, dolgozzon a gyermekekkel, hogy az biztonságos legyen, és hogy a végén a lehető legtöbb haszonnal menjünk el mindannyian – tette hozzá.
A Káva a nyitottság és az empátia fontosságát hangsúlyozva próbál hozzájárulni egy egészségesebb társadalom kialakulásához. A pozitív változást az értő figyelem alapozza meg, innen érdemes aztán a tágabb közösségi vagy akár a politikai térbe kilépni – vallják a kulturális szervezet alkotói.
T. E.
| A jubileumra időzítve a Káva az őszi évadban elindítja fennállása első reklámkampányát, hogy még több emberhez eljuttassák a részvételiség üzenetét. A szándékoltan provokatív rövidfilmekben a színház színészei, rendezői, aktivistái és munkatársai a való életből vett szituációkat, konfliktusokat elevenítenek meg, hol vicces, hol drámai, hol művészi formában. A felvetett gondok között szerepel többek között a korrupció, az empátia hiánya, a verbális, vagy épp fizikai erőszak. Közös a filmekben a vitaindító szándék, hiszen a vita és a párbeszéd a részvétel előfeltétele. |
