Volt már korábban Magyarországon?
Első alkalommal tizennégy éves koromban, 1974-ben jártam Magyarországon. Legélénkebb gyerekkori emlékeim a fővárosi fürdőkhöz és a Balatonhoz fűződnek. Később többször is visszatértem, így megismerhettem a város nevezetességeit. Kedvenceim közé tartozik a Budai Vár, a Mátyás-templom, a Halászbástya és a Citadella. Amikor először jártam fent a Szabadság-szobornál, nem sejtettem, hogy egyszer ilyen közel fogok lakni hozzá. Természetesen a Finn Nagykövetség mostani épülete akkor még nem állt. Csak néhány hete érkeztem ismét Budapestre, szeptember 5-én adtam át megbízólevelemet Áder János köztársasági elnöknek a Sándor-palotában. Bemutattam neki a feleségemet, Terttu Virrit, Mari Mäkinen képviseletvezető-helyettest és Vuokko Ritari konzult. A városról és a kerületről szerzett legfrissebb benyomásaim nagyon kellemesek. A rezidencia kívül-belül gyönyörű, nem beszélve arról, milyen szép helyen van itt, a Citadella lábánál. Az emberek kedvesek és barátságosak, de mások, mint a brazilok.
Ön ugyanis Brazília finnországi nagyköveteként ismerhette meg a dél-amerikai ország gazdaságát, kultúráját, társadalmát. Mennyire nehéz a brazil mentalitás után a magyaros „tempóra” váltani?
Számos emlék és élmény köt Brazíliához. Mielőtt kineveztek volna Finnország ottani nagykövetének, előtte már három évig voltam diplomata Brazília fővárosában. Sok barátra tettem szert, kedveltem az időjárást, amely nem mellesleg nagyon hasonlít az itteni jelenlegi klímához. Szeretem a brazilok barátságosságát és a táj szépségét. A kedvencem Rio de Janeiro. A legkedvesebb ételem a brazilok által készített beefsteak. A munkám viszont változatossággal jár, így az otthonok jönnek-mennek. Bár sajnáltam otthagyni Brazíliát, lelkes és kíváncsi vagyok. Elsőként szeretném megismerni az országot, a magyar történelmet és az embereket. Néhány alkalommal már elmentünk a környéken sétálni a feleségemmel. Azt vettük észre, hogy a magyarok nagyon hasonlítanak a finnekre, ha angolul kell kommunikálniuk. Félszegek és alábecsülik saját nyelvtudásukat. De ennél sokkal mélyebben szeretném megismerni a magyar mentalitást, a kultúrát és a gasztronómiát. A gulyást már többször kóstoltam, és szeretem. A Bartók Béla úton található éttermek közül bőségesen válogathatok majd.
Ezzel meg is érkeztünk Újbudára. A kerület szoros kapcsolatot ápol a mindenkori finn nagykövetséggel, több kulturális, gasztronómai rendezvényt szerveztek közösen az önkormányzattal. Lehet arra számítani, hogy ez a kapcsolat mélyebb lesz?
Mindenképpen. Több nagy sikerű kulturális eseményről is hallottam, voltak közös ünneplések, baráti találkozások. Ilyen a tavalyi Eleven Ősz, amely Finnországot látta vendégül, a finn gasztronómia, művészet és közélet állt az utcafesztivál fókuszában. Idén Mexikó töltötte be ugyanezt a szerepet. A finn művészet megismertetését nagyon fontosnak tartom, ezért azon leszek, hogy a korábbi hagyományokat, közös ünnepeket megőrizzem.
Az újbudai események közé tartozik a finn Kalevala születésének napja. Ekkor kerül szóba a magyar–finn nyelvrokonság, az ebből fakadó barátság. A meglévő közös hagyományokról mi a véleménye?
A Kalevala-napi ünnepséget továbbra is megrendezzük. A finnek számára fontos a magyar–finn nyelvrokonság. Gyakran emlegetik, még úgy is, hogy ez a rokonság ma már csak kutatások alapján mutatható ki. Bár abban még most is hasonlít a finn és a magyar, hogy a szláv vagy a germán nyelvektől eltérően alig van bennük olyan szó, amely máshol is meghonosodott.
Van kedvenc magyar írója, művésze, alkotása?
Ahogy a magyarok tanulnak a Kalevaláról vagy Mika Waltariról, úgy a finnek is már az iskolában megtanulják Petőfi Sándor nevét. Ha a magyar művészet kerül szóba, akkor a szívemhez inkább a film és a zene áll közel. Az 1970-es évek végén filmszakkörbe jártam, ezért is szeretem a mozgóképes alkotásokat. Szabó István Mephistója a mai napig lenyűgöz. A zenében pedig Liszt Ferencet, Lehár Ferencet, Kodály Zoltánt említeném.
Tavaly volt a finn függetlenség 100. évfordulója. Lesz-e valamilyen folytatása a centenáriumi évhez kapcsolódó rendezvénysorozatnak?
Ebben az évben is megünnepeljük az évfordulót, még ha nem is olyan nagy és hosszú ünnepségsorozat részeként, mint tavaly.
(Tóth Kata)
