A siklósi születésű művész a Zeneakadémia ének-opera szakán végzett 1966-ban Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. Operaénekes és művésztanár diplomája megszerzése után az Operaház magánénekese lett, ahol Scarpia szerepében debütált Puccini Tosca című operájában, de kisebb szerepekben már főiskolásként, 1964-től láthatta a közönség. A dalszínházban főként a romantikus és verista operairodalom - Wagner, Donizetti, Verdi, Puccini, Leoncavallo és Erkel - bariton szerepeiben aratott sikereket, de fellépett Monteverdi, Mozart, valamint 20. századi zeneszerzők - R. Strauss, Gershwin, Kodály, Szokolay, Balassa - műveiben is, emellett elismert oratórium- és dalénekes volt.
Nevét külföldön is jól ismerik, gyakran szerepelt Münchenben, Grazban, Bécsben, Franciaországban, Belgumban, Spanyolországban, Olaszországban.
A népszerű énekes olyan operafilmekben szerepelt, mint Káel Csaba Bánk bánja, Szinetár Miklós Fideliója vagy Békés András Parasztbecsülete. Művészetét számos rádió- és több mint 30 lemezfelvétel is őrzi. 1986 óta volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.
Munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült, 1997-ben Újbuda díszpolgára címet adományozott neki a kerület.
1991 óta a művészeti tanács elnöke és az Opera főigazgatójának állandó helyettese. 1994 óta a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke. Az Opera 2007-ben választotta Örökös Tagjai és Mesterművészei sorába. Több, mint 80 szerep eléneklése után 2009-ben vett búcsút a színpadtól.
