Molnár László alpolgármester a közelmúltban elhunyt Placid atya történetét elevenítette fel a kommunizmus áldozataira emlékezve. Placid atya 10 évet töltött munkatáborban a Gulagon, örök optimizmusa és mély hite azonban mindig kisegítette és élete végéig elkísérte. - Bár az atya már nincs köreinkben, mégis fontos, hogy a kommunista diktatúra még élő áldozatai időről időre felelevenítsék, hogy milyen borzalmak történtek Magyarországon. A most felnövő gyerekek még nagyszüleiktől hallhatják a történeteket, a következő generáció azonban már csak könyvekből tanulhat a magyar történelem e szakaszáról – mondta.
A megemlékezés egyik résztvevőjét, Lucza Bélát a Budapestre betörő és a katonai hatalmat ismét magukhoz ragadó szovjetek kínozták meg az ’56-os forradalom és szabadságharc utolsó napjaiban. Ekkor nemcsak látását vesztette el, hanem több lövést is kapott karjába és tüdejébe, de végül életben maradt. Saját bevallása szerint „sikerült visszatérnie a halálból”.
Nem csak a túlélőknek vannak emlékeik, hanem későbbi generációk családtagjai is tudnak azokról a borzalmas körülményekről, ahogy a kommunista diktatúra éveiben éltek, túléltek az embereknek. Csernus László önkormányzati képviselő két családtagja történetét is felelevenítette.
| Az országgyűlés 2000-ben döntött arról, hogy február 25-e a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja legyen. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjetek jogellenesen, képviselői mentelmi joga ellenére Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát kommunista ellenes kiállása miatt. Ezt követően a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban: először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték, majd néhány hónappal később hazaengedték családjához. Kovács Béla 1959. június 21-én halt meg. |
T. K.
