• Mit vittek Benére?
Második alkalommal jártunk Újbuda testvérvárosában. Ezúttal Tóth Márton képviselőtársammal ketten mentünk. Múlt hónapban két kisbusznyi szállítmányt vittünk Benére a kerületi lakosok adományainak és a közösségi házak együttműködésének köszönhetően. Most egy kisbusszal mentünk, amelyet plafonig megpakoltunk, főként a Bene elöljárója által leadott igények alapján. A hiányzó kéréseket pótoltuk, a szükséges termékeket megvásároltuk.
• Hogyan fogadták önöket?
Már-már kitaposott úton jártunk, zökkenőmentesen jutottunk át a magyar–ukrán határ mindkét oldalán. A korábbi tapasztalatokból tanultunk, minden szükséges iratot előkészítettünk. A határ ukrán felén Bene egyik elöljárója, Balogh János már várt minket, segített az ügyintézésben. Az ukrán határőrök összetétele megváltozott, nők is voltak köztük. Eltűntek az idősebb, hadköteles korú férfiak, elsősorban 20 év körüli fiúkat láttunk. Másik érdekes változás, hogy az ukrán benzinkutakon már csak nehezen lehet gázolajat venni. A személygépkocsiknál korlátozzák, hogy egy alkalommal mennyi benzint vásárolhatnak. A határtól alig húsz kilométerre lévő Benén egyébként ismét nagy szeretettel, szinte családtagként fogadtak bennünket, vacsorával vártak minket. Rendkívül közvetlen a kapcsolat köztünk. 2001-ben, az árvíz idején voltam először ott, azóta is rendszeresen visszajárok.
• Épp benei útjuk idején érte Kárpátalját az első orosz rakétatámadás. Hogyan élték meg?
A beneiek már-már megszokták a mindennapos légiriadót. A telefonjukra töltött applikáció segítségével tudják nyomon követni, hogy melyik zónákra rendeltek el riasztást. Aznap az első riasztás délután volt, pont befejeztük az adományok kipakolását. A második éppen vacsora közben ért minket, a helyiek a szokásos nyugalommal kezelték. Később derült ki, hogy a rakéták már kárpátaljai célpontokat találtak el. Ez volt az első alkalom, hogy ez a terület is találatot kapott, megváltozott, aggódással teli lett a hangulat, de a nyugalmát mindenki megőrizte. Talán most került kézzelfogható közelségbe a háború az itt élők számára. Másnap, a hazaúton láttuk, hogy a közeli Beregszászban az élet nyugodtan folytatódik, az utcákon emberek sétálnak, a kávézók nyitva vannak, de férfit keveset látni. Miután hazaértünk, telefonon még beszéltem Balogh Jánossal, aki elmondta, hogy továbbra is nyugodt a hangulat a településen.
• Indul még újabb szállítmány Újbudáról?
A tervek szerint az adományok nagyságától függően néhány hetente szeretnénk újabb és újabb kisbuszt indítani.
T. K.
