„Ne tedd meg helyettem azt, amit magamért kellene. Ne higgy el mindent, amit mondok neked. Ne keress kifogásokat számomra, és ne próbálj megmenteni a következményektől.” – Bajzáth Sándor weboldalán a szenvedő családtagokat megszólító bevezető kíméletlenül világít rá a szülők, élettársak, feleségek hibáira, amelyeket szeretettől, aggodalomtól és félelemtől vezérelve követnek el.
Út a lejtő aljáig
Bajzáth Sándor nem a levegőbe beszél: a drog- és alkoholfüggőkkel, valamint hozzátartozóikkal foglalkozó szakember maga is felépülő függő. – Tizenkilenc éve vagyok tiszta – mondta, ahelyett, hogy a „leszoktam” szót koptatná. Mert erről nem lehet. A cél: józannak maradni egy életen át. Neki ötéves koráig nem volt kapcsolata az anyjával, önismereti munkája révén úgy látja, ez okozott benne olyan súlyos szeretethiányt és kötődési zavart, ami miatt a drogok felé vette az irányt. Önmaga tönkretételéhez azonban más is kellett. Szülei válása után édesanyja és nevelőapja ezt a hiányt akarta anyagiakkal kompenzálni, amiből azt tanulta meg, hogy minden jár neki az életben. Az állandóan dolgozó szülők mellett nem sok figyelmet kapott, így bizonytalan, szorongó gyermekké vált, és az olvasásba menekült. A gimiben kezdett megvadulni. Hamar rájött, amikor bulizik, képtelen tartani a kontrollt az ivásban. Mikor első barátnőjével elkezdett drogozni, úgy látta, minden a helyére került zavaros életében, szavai szerint az anyaméhben érezte magát. A drogos közösségben pedig végre tartozott valahová.
– A drog volt az anyám, a szerelmem, a szexuális partnerem. Mindent megkaptam tőle, csak körülötte forgott az életem – meséli a tizenöt évig intravénás kábítószereken élő Sándor, aki szerint akkoriban nem létezett olyan kábítószer, amit be ne szedett volna. A ‘90-es években amfetamint, kokaint, heroint árult, így a törvénnyel is meggyűlt a baja. Akkoriban napi tízszer szúrta magát. Tizenöt kórházi elvonós leállási kísérlet, negyven rehabilitációs intézetekben eltöltött hónap után tizenkilenc éve alkohol- és szermentesen él.
A családnak is változnia kell
Mivel egy függő rendszerszintű problémát okoz a családban, minden tagjának részt kell vennie a felépülésben, ami azzal jár, hogy ők maguk is változnak. A szakember szerint a családtagoknak először azt kell megérteniük, hogy egy drogos gyerekre vagy alkoholista társra nem lehet észérvekkel hatni, mert irracionális betegségről van szó. – Egy függőre lehetetlen bármit is ráerőltetni, de ha a környezete határokat szab, az komoly hatást gyakorolhat rá – teszi hozzá. – Nem ritka például, hogy a feleség ultimátumot ad: elköltözik, ha társa nem hagy fel életmódjával, vagy a főnök helyezi kilátásba, hogy kirúgja az illetőt. Ha az érintettnek még fontosak az olyan értékek, mint a munkahely vagy a párkapcsolat, változást lehet elérni – magyarázta Sándor. A konzultáns ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a függő párja legtöbbször társfüggő, aki hasonló problémákkal küzdő családból jött, és keresi az ismerős dolgokat. Számára ismeretlen az önmagáért való kiállás, illetve a határhúzás, így mindketten benne ragadnak a helyzetben. – Egy kliensem arról mesélt, nem tud mit tenni alkoholista férjével, aki ittasan viszi gyerekeit autóval az iskolába. Ilyen esetben a határt szabni képtelen társ bűnrészessé válik – teszi hozzá Sándor.
Nincs felmentés
– A család legkárosabb reakciói közé tartozik a tagadás, illetve ha elfogadja, hogy a függő ilyen, és nem tehet róla, felmentve ezzel a felelőssége alól. A szülők gyakran bűntudatuk miatt akarják kímélni a tévútra tévedt gyereket („rossz anya, apa voltam”). Nemet mondás és feltételszabás – foglalta össze az alapvető szabályokat a szakember. Bajzáth Sándor úgy véli, ha valaki saját maga nem jut el a felismerésig, akkor képtelen lesz a tartós józanságra. Ezt igazolja, hogy az érintettek többsége nem áll le végleg: az egymillió alkoholista országában csak a függők egyharmada képes egyszer s mindenkorra felhagyni szenvedélyével.
T. D.
