Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
február 26. hétfő, Edina

A forradalom humora a szabadság hangja

Újbuda   |   2021, október 23 - 09:00
Nyomtatóbarát változatSend by email

Van-e a forradalomnak humora? A válasz egyszerű. Csak annak van. A diktatúra „érti a viccet, csak nem szereti”. Közismert, hogy a Rákosi-korban a vicceket úgy osztályozták: 3-as, 4-es, esetleg 15-ös. Azaz három, négy vagy tizenöt évet lehetett kapni akár a mesélésükért is. Ennek ellenére a viccek terjedtek, csupán halkan, egymás közt.

Azt nyilván mindenki ismeri, hogy Rákosi (aki a viccekben Borzasként szerepel sokszor, utalva tök kopasz fejére) vidéki útján parasztokkal találkozik.
– Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? – tréfálkozik Rákosi a parasztokkal.
– Jól vagyunk, jól vagyunk – tréfálkoznak a parasztok Rákosival.

És ennek egy cizelláltabb verziója:
Rákosi és Gerő Ernő egy nagygyűlésről hazafelé egy parasztot lát dolgozni a mezőn. Megállítják az autót. Rákosi odaszólt a parasztnak: „Jó napot, jó munkát bátyám! Mondja, mit dolgozik?”. A paraszt még csak nem is válaszol. Gerőt ez bosszantja, és türelmetlenül odaszól Rákosinak: „Hát nem mindegy, hogy mit vet? Úgyis a miénk lesz a termés”. Arra már megszólalt a paraszt: „Kendert vetek, oszt’ kötél lesz belőle!”
A szakértők szerint lehet, hogy ez már 15-ös kategória? Merthogy erről is szólt egy vicc.
Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki amúgy büntetőbíró.
– Fiúk, most hallottam egy rettentő jó politikai viccet, ami tizenöt évi elzárással jár.
– Jó viccet? Akkor mondd el nekünk is!
– Ha bolond lennék, hát most szabtam ki érte tizenöt évet.

Bibó István, nyilván nem véletlenül, 1956-ban írta: a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. Ha néhány napig is, de a legendás pesti humor újra a mindennapok nyilvánosságának a része lett.
Mint közismert, október 23-ának egyik emblematikus eseménye a rettegett diktátor, Joszif Visszarionovics Sztálin szobrának ledöntése volt. Joszif magyarul József, innen a gyorsan terjedő mondás: Ne makacskodj Jóska, ideje lefeküdni. Vagy a másik: Kemény legény ez a Jóska, mert nehezebb feltörni, mint a húsvéti csokinyuszit.
– 1956-ban ki várta legjobban a Mikulást?
– Sztálin, mert már október 23-án kirakta a csizmáit. (Amikor a szobrot ledöntötték, a csizmák fölött tudták elvágni, és azok ott maradtak a talapzaton.)

– Mivel tudták a lábáról levenni a népek nagy vezérét?
– Mutattak neki egy órát, és ahogy lenyúlt érte, valaki hátulról meglökte.

Örkény István 1957-es feljegyzéseiben több közszájon forgó humoros megjegyzést örökített meg – szintén azzal, hogy mindezek a szabadság apró megnyilvánulásai is:
„Tekintse meg Budapestet a magyar–szovjet barátság hónapjában”. (A magyar–szovjet barátság hangoztatása lépten-nyomon szembejött a korban.)
„Budapest, vérfürdőváros.”
Kohn bácsi a romba dőlt Üllői úton csóválja a fejét. „Ha nem tudnám, hogy a szocializmust építjük, azt kellene hinnem, hogy háború van.”

A „pesti srácok” is sok vicc főszereplőjévé léptek elő.
Egy kisfiú géppisztollyal belép egy finom házba. „Néni kérem, ha szépen megtörlöm a lábam, szabad kilőnöm az ablakon?”
Egy 13 éves gyerek golyószóróval áll az utcasarkon. Szájából cigaretta lóg, és figyeli, merről jönnek az oroszok. Arra jön egy néni, meglátja, és nekiesik. – Te csibész! Nem szégyelled magad? Megmondlak anyádnak! Pillanatok alatt tömeg verődik össze, kilép egy férfi, és rátámad az idős asszonyra: – Nem szégyelli magát? Egy ilyen ifjú hőst megtámadni és megverni, aki golyószóróval harcol az oroszok ellen! A néni valamivel nyugodtabban feleli:
– Az rendben, hogy harcol, de mint a nagyanyja nem nézhetem tétlenül, hogy cigarettázik.

Horváth Julianna 2006-ban gyűjtötte össze egy kötetben 1956 humorát, ő elsősorban az akkoriban igen népszerű és gyakori röpcédulákból idézett. Ahogy ezt is:
Egy 13 év körüli fiú géppisztollyal, dereka körül kézigránáttal kirakva szalad az utcán. – Mi az, fiam, jönnek az oroszok? – kérdi egy járókelő.
– Dehogy az oroszok! A mama!
Szintén innen: „Mikor volt Magyarország a legsportosabb ország? Hát 1956-ban, mert akkor minden sarkon állt egy puskás öcsi.”

Egy utolsó még Örkény gyűjteményéből:
Kohn bácsi a Kilián laktanya előtt hajigálja a kézigránátokat a tankokra. Hívják, jöjjön be, harcoljon velük.
– Van eszembe! Végre maszek vagyok.
A vicc akkor jó, ha nem kell magyarázni, de az újszülöttek kedvéért – akiknek minden vicc új – mondjuk el, hogy a pesti Kilián laktanyánál, az Üllői út sarkán, a Corvin köztől egy puskalövésnyire komoly harcok dúltak. A „maszek” szó önmagában is érdekes. Abban az időben szinte minden állami tulajdonban volt, saját tulajdonú bolt, műhely, vendéglő és a többi gyakorlatilag nem létezett. Csupán egészen kivételesen lehetett valaki irigyelt „maszek” – a kifejezést a neves humorista, Kellér Dezső alkotta, a „magánszektor” rövidítéseként.

Szintén ezekből a napokból:
„11. óra: Nagy Imre közli a lakossággal, hogy tegyék a rádiót az ablakba, mert a szovjet csapatok jobban tudnak harcolni zeneszó mellett.”
„20 óra: Jó estét gyerekek, tankban vagytok már? Most a tankelhárításról mesélünk nektek.”
(„Jó estét gyerekek, ágyban vagytok már?” – így kezdődött a rádióban akkoriban a népszerű esti mese. Tévéadás még nem létezett.)
Viccek egy darabig még a forradalom november 4-i leverése után is születtek: „Elvesztettem a nemzet bizalmát. A becsületes megtaláló értékes jutalomban részesül. Feladó: Kádár János”.
1956-ban ezt magyarázni sem kellett. A Rákosi börtönében éveket eltöltő Kádár eleinte Nagy Imre hívének mutatta magát, majd a szovjetek segítségével a forradalom vérbe fojtójává vált.

D. J.