Az interjúkötet „szerzői” maguk az érintettek, vagyis a betegek és a velük kapcsolatba kerülő orvosok, pszichológusok, dietetikusok, lelkészek és betegjogászok, akik mind arra reflektálnak, amit a betegek mesélnek magukról, a betegségükről, a kezelések és a gyógyulás buktatóiról, megváltozott életükről és énképükről. A párbeszédjelleget a könyv tördelése is hangsúlyozza: a betegélmények és a rájuk vonatkozó szakértői reflexiók egymással szemközti oldalakon kaptak helyet.
A könyv és a hozzá kapcsolódó eseménysorozat annak a nyílt párbeszédnek az elindítására tesz kísérletet, amelynek célja a tabudöntögetés: eloszlatni a tévhiteket, érthetőbbé, követhetőbbé, elviselhetőbbé tenni a betegséget, az együttélést a beteggel és a betegséggel – elősegíteni a gyógyulást.
E párbeszéd második állomása a betegségtől-kezeléstől megváltozott testet és a hozzá fűződő hol ambivalens, hol viharos érzelmeket állította fókuszba. A vendégek olyan gyógyítók, akik nap mind nap együtt élik át ezt az érzelmi hullámzást a betegeikkel. Segítő, terápiás csoportjukban is együtt vannak – a tánc adta élményekben dolgozzák át közösen, amit a szó talán már nem is képes megragadni:
a beteg a megváltozott test elfogadásáért, a gyógyító pedig a kiégettség ellen vívott küzdelmét.
A könyvet bemutatta és a beszélgetést vezetti: Blaskó Ágnes kommunikációkutató
Beszélgetőpartnerei voltak: dr. Remenár Éva onkológus főorvos, plasztikai sebész,
dr. Szalai Márta osztályvezető főnővér, a Százszorszép Hastánc Klub terápiás csoport vezetője és Paplanos Péter, a Teva kommunikációs igazgatója.
