Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
október 14. hétfő, Helén

Takaró Károly negyedszázada szolgálja a kelenföldi híveket

Újbuda   |   2018, június 8 - 10:01
Nyomtatóbarát változatSend by email

A közelmúltban Újbuda Önkor­mányzata Pro Urbe Újbuda díjjal ismerte el Takaró Károly református püspök kiemelkedő munkáját. A lelkészdinasztia leszármazottja huszonöt esztendeje szolgál kerületünkben.

Hogyan fogadta kitüntetésének hírét?
Nem számítottam rá. Semmim nincs, amit ne úgy kaptam volna. A kegyelmet egy szerető Istentől kaptam, aki azt adta nekem parancsba, hogy mondjam el, ki ő valójában, mondjam el az embereknek, hogy ők igazából hozzá tartoznak.

Ki volt a Takaró családban az első református lelkész?
Takaró Gergelynek hívták, 1502-ben ő volt az első katolikus püspök, aki áttért a református vallásra. A 16. századból még ismert Takaró Lajos neve, aki szintén református lelkészként szolgált.

Közvetlen családi példát is kapott?
Igen. Édesapám több mint 40 évig szolgált Pesterzsébeten lelkipásztorként. Ő a teológia magántanára volt, hat nyelven tudott, igazi polihisztorként élt. Hat gyermeket nevelt fel, köztük négy fiút. András és Tamás testvérem is lelkipásztor lett, az ő águkon is folytatódik a lelkészdinasztia. János fiam szintén ezt a hivatást választotta, ő itt szolgál, ebben a gyülekezetben.

Ifjúkorában egyértelmű volt, hogy lelkész lesz?
Gyermekként utánoztam édesapámat, ahogy prédikál, de ifjúkoromban a klasszikus erzsébeti fiatalok életét éltem. Megleptem édesapámat, amikor teológiára jelentkeztem. Akkoriban a papgyerekek továbbtanulását igencsak megnehezítette a hatalom, szinte csak egy út maradt nyitva előttünk: a teológia.

Két esztendő sorkatonaságot is teljesítenie kellett. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
Tulajdonképpen szerettem katona lenni. Úgy gondolom, minden papnak jót tenne, mert aki nem ismeri, mit jelent az, hogy feljebbvaló, törvény, rend, engedelmesség, annak nincs valódi fogalma a Szentírásról, Istenről sem. Ahol én voltam katona, ott tizenhárman voltunk kispapok. Mindegy, ki milyen felekezethez tartozott, összetartottunk, kiváló, élenjáró katonák lettünk. Sok társunk lelki gondozását vállaltuk fel, hirdettük az igét, még akkor is, amikor a bibliánkat elkobozták, mert családjaink levélben bejuttatták az igerészleteket.

Hogyan kezdődött a pályája?
Szó szerint bejártam Tolnát és Baranyát. A buszon ismertem meg a feleségemet, aki hat gyermeket szült nekem, és az egyházi szolgálatban is nagy részt vállal. Gyálon templomot építhettem Koós Károly stílusában, modern külsővel, majd Felsőpakonyon is templomot kezdtem építeni, de közben idekerültem Kelenföldre.

A rendszerváltás után, amikor újra megalakult a tábori lelkészi szolgálat, ön aktív részt vállalt ebben.
Püspök lettem, bár nem vágytam rá. Nagy kihívás elé néztem. Megrendítő volt a régi politikai tisztekkel találkozni, akiket Moszkvában képeztek ki, gondolkodásuk is ennek megfelelő volt. Sok ellenállással kellett megküzdenünk. A lelkészeket is nehéz volt kiválogatni e fel­adatra, de mivel katonatermészetű ember vagyok, tábori püspökként otthonra találtam a Magyar Honvédségnél.

Mi volt a legemlékezetesebb a kelenföldi negyedszázados szolgálatból?
A hívek imádkoztak azért, hogy evangelizátor lelkész érkezzen hozzájuk, akinek a prédikációjában tűz lobog. Én nem tehetek róla, hogy mindent szenvedélyesen csinálok, de épp ezért könnyen be tudtam tölteni a szerepemet. Később azért sok gonddal kellett megküzdenem. Háromszor is volt szakadás a gyülekezetben, de én azt kaptam feladatul, hogy megoldjam ezeket a helyzeteket. Kelenföld egy oázis, ahová nemcsak a kerületi hívek érkeznek lelki felfrissülésre, hanem az ország más részéből, sőt, a határon túlról is. Több mint négyezer hívő tartozik hozzánk. Istennek hála, sok ember lett hívő, és a Magyar Advent Templomban élő gyülekezet működik. Július 31-én leszek 70 esztendős, elérem a nyugdíjkorhatárt. Új pásztora lesz Kelenföldnek, remélem, neki is sikerül életben tartania ezt a gyülekezetet.


Dabis Balázs Silvius