Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
július 20. szombat, Illés

Alkotóerő, bátorság és El Camino

Újbuda   |   2018, január 18 - 11:02
Nyomtatóbarát változatSend by email

Molnár Regina El Camino című kiállítását az adventi időszakban mutatta be az Őrmezei Közösségi Ház Galériája.

Egy hétköznapi, élelmiszer-ipari mérnöki végzettségű lány, aki sokféle munkát végzett már, kereste önmagát és évekig ecsetet sem fogott, vajon milyen belső fejlődésen mehetett át e tárlat létrejöttéig? Sok szempontból hozott fordulópontot Regina életében az első nagy út, merthogy utána még kettő követte. A lelki változásokat mindenki önmaga tudja értékelni, de hogy a festészet visszatért az életébe, nekünk is örömteli.

Mikor először láttam alkotásait, meglepett erejük, valós atmoszférájuk. Amikor az Őrmezei Közösségi Ház Galériájában átküzdöttem magam a tömegen, és a falon is megcsodálhattam az El Camino című válogatást, akkor a harmónia és a sajátos hangulat mellett szinte a táj illatát is éreztem. Akik már jártak arra, nem győzték ecsetelni, mennyire hasonlóan élték át ők is az odaérkezést, a színeket és fényeket.

A festői látásmód mindig is jellemezte Reginát, azonban félretette korai terveit, hiszen „festésből nem lehet megélni” – mondták, talán nem is alaptalanul. De vajon megélni akarunk-e a művészetből? Az önkifejezés, a szépség létrehozásának és igazságunk megjelenítésének célja nem feltétlenül a megélhetés. Olyan ez, mint az élsport és a mozgás: van közös bennük, de nem lehet egy kalap alá venni őket. Érdekes, milyen lelki érésen kell keresztülmenni, hogy alkossunk magáért az alkotás öröméért, meg merjük mutatni magunkat, és elhiggyük: amit létrehoztunk, az értékes és örömet szerezhet másoknak. Sokan csak nyugdíjasként engedik meg maguknak, hogy az alkotásra is szánjanak időt. Pedig mi lehet fontosabb, mint hogy a lelkünket építsük? Egy-egy profi szintű amatőr művész kiállítása a bizonyíték erre, mint például Molnár Regináé is.

Bízom benne, hogy találkozunk még képeivel a helyi kiállítóhelyek valamelyikén, és hogy lesznek még sokan, akik előveszik a régen letett ecsetet, vésőt, agyagot, ceruzát, krétát, merik újra forgatni a saját örömükre, aztán kiállnak a nagyközönség elé is. A kerületi közösségi házakban nagy örömmel várnak minden olyan „amatőr” művészt, aki elindult ezen az úton, és úgy gondolja, alkotásai megértek már egy tárlatra.

Sz. D.