Jelena Jefimova Kazovszkaja, vagy ahogyan a nagyközönség ismeri, El Kazovszkij a Szovjetunióban született 1948-ban, 1964-ben költözött családjával Magyarországra, 1977-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Életműve nehezen besorolható, és nem is skatulyázható be. Avantgárd, expresszionista képein nagy romantikus gesztusok, drámai férfi-nő kapcsolatok, színek, terek, méretek, intenzív formák jelennek meg, de a központi téma mindig az önkeresés.
Személyes univerzumában megtalálhatók a harminc éven át űzött ünnepi játékainak kellékei, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadi elemei, valamint különféle gyűjteményei, egyedi punkruhadarabjai és testékszerei is. Imádta a kutyákat, bár neki sosem volt. Művészetének egyik kiemelt szimbóluma, az állatmotívum – amely szárnyas kutyaként vált ismertté – nem más, mint az önarcképe. Állandóan kísérletezett a legkülönbözőbb műfajokkal és technikákkal, de azon kevesek közé tartozott, akik egy lépést sem tettek azért, hogy alkalmazkodjanak az új trendekhez.
El Kazovszkij hatalmas életművet hagyott maga után, a Magyar Nemzeti Galériában 2014-ben A túlélő árnyéka – El Kazovszkij élet/mű című tárlaton több mint 400 alkotása került a közönség elé. A Munkácsy- és Kossuth-díjas művész legutolsó munkáját nagybetegen a Bartók 32 Galériában készítette: a 33 méter hosszú Papírfríz II. addigi életművének esszenciájaként szinte az összes gondolatát, motívumát, szövegét feldolgozta lélekről, életről, halálról, szerelemről, magányról.
A B32-ben decemberben megnyíló Ajándék című kiállításon e munka részletei is megtekinthetők, magángyűjtők kezében lévő kevésbé ismert alkotások mellett. El Kazovszkij munkáihoz ezúttal olyan festők, mint Mednyánszky László, Román György és Farkas István képeit is társították a rendezők, akikre ugyanaz a sajátos lelki magányban megszületett szépségeszmény jellemző, mint őrá, és akiknek az életművét ugyancsak nehéz besorolni.
(K. G.)
|
|
