Somos Lászlót nagymamája nevelte fel, aki nagy hangsúlyt fektetett unokája taníttatására. A nyugállományú katonatiszt neki köszönhette, hogy a második világháború borzalmai ellenére is elvégezte a középiskolát, majd 1946-ban letette az érettségi vizsgát. De hiába volt a kezében az okirat, az elhelyezkedés nem ment egyszerűen. Végül 1947-ben jelentkezett a tiszti iskola felhívására, és sikeresen elvégezte a meghirdetett képzést. Ezt követően ő oktatta a Kossuth Akadémia tanulóit harcászati és törzsszolgálati ismeretekre. 1982-ben, 55 évesen vonult nyugdíjba, a Honvédelmi Minisztérium vezérkari titkárságvezetőjeként. Szerencsésnek érzi magát amiért nem kellett vidéken szolgálatot teljesítenie és szinte egész életét Budapesten tölthette. Elmondása szerint így könnyebb volt családi életet élnie, mint a legtöbb bajtársának. Feleségével 1953-ban kötötték össze életüket és egy gyermekkel ajándékozták meg egymást. Neje nyolc évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta lányával egy háztartásban éli mindennapjait gazdagréti otthonukban. Szívesen beszél a katonai életről, és ha teheti elmegy a klubnapokra. Soha, egy napra sem hagyja ki a hosszú sétákat, szabadidejét keresztrejtvény fejtéssel tölti.
K. A.
