A kriminalisztikai vagy a régészeti helyszínelés mérőlécei fogják egységbe Horváth Dániel festményeinek motívumait: a tárgyakkal, figurákkal szoros kapcsolatba kerülő eszközök egyszerre teszik banálissá, felszínessé és olykor mély filozófiai tartalmúvá a képeket. A hétköznapi tárgyak bizarr jelenlétükkel objektivizálják, szinte „megmérhetővé” teszik a festett jeleneteket, ugyanakkor rejtett történeteket is sejtetnek. – Korábban is dolgoztam már mindenféle mérőeszközzel (vonalzó, colstok), és ezek személyes tartalommal bíró, fontos tárgyakká váltak. Több szerepük van: egyfelől a mindent összehasonlító, analizáló, méregető elme szimbólumai, másfelől csendéletekbe helyezve képesek megváltoztatni a műfaj eredeti üzenetét – mondta lapunknak Horváth Dániel. – Nemcsak a látvány megörökítése volt a cél, hanem ahogyan két számomra nagyon fontos művész, Marcel Duchamp és Jasper Johns is tette, radikális, kliséken túli művek alkotása, amelyek nem a szemet kápráztatják el elsősorban, hanem az értelemhez szólnak, sőt, azon is túl – tette hozzá a festő.

K. G.