Az idei utolsó átadás június 26-án volt Nádszegen a ballagási ünnepség részeként, ahol az emlékdíjat Sass Szilárd, az emlékdíj alapítását kezdeményező képviselő adta át.

Beszédében Kodály Zoltán 1938-as gondolatait idézte: „Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszóval zenéje. A magyarét egyre többen fújják hamisan”.

Kodály Zoltán ezzel ostorozta a pestieket nyelvük idegenszerűsége miatt. Az ‘50-es, ‘60-as években síkra szállt a magyar köznyelvi kiejtésből kivesző zárt ë használatának védelmében.

Erre azt a mentek szót említi, amit négyféleképpen lehet kiejteni, természetesen négy teljesen eltérő jelentéssel.

1. Ti mentek valahová

2. Ők mentëk valahová

3. Én megmëntek valamit valamitől

4. Mëntëk, azaz mentesek valamitől

A falu nagy tiszteletnek örvendő, egykori magyar nyelv és irodalom tanáráról elnevezett „A magyar nyelvért” Almási Mária-emlékdíjat a magyartanárok javaslatára a tantestület Menyhárt Sárának ítélte oda.

Miután Sass Szilárd átadta Menyhárt Sárának a kitüntetéssel járó emléklapot és pénzjutalmat, megajándékozta az iskolát is a Pannon Enciklopédia sorozatban megjelent Magyar nyelv és irodalom kötettel.

Újbuda