A főfalon városábrázolás: utak, kanyarok, perspektíva – mindig egy kicsit másképp. Színekkel csak elvétve, tusrajzokkal annál inkább találkozunk. Nem véletlenül: Ildikó egyetemista korában a XII. kerületben lakott, utcarajzai, illusztrációi sok éven át jelentek meg a Hegyvidék magazinban. Az újságrajzok azért is fontosak számára, mert vonalstílusát nagyban befolyásolta, hogy ezeket egészen szabadon rajzolhatta.

– Képgrafikus vagyok, nekem a vonal a legfontosabb. Meghatározó volt ez az időszak, mert nagyon sok rutin került itt a kezembe. Imádom a romokat, a vadregényes helyeket. Eleinte kempingszékkel, kispárnával, tussal jártam a kerületet, de nem voltam röghöz kötött, a tust később felváltotta a filc – az praktikusabb – mesélte a művésznő.

Olaszország romos házait, kerékpárjait fotón örökítette meg, mind egy-egy történetet mesélnek. Gyerekkorában sok képregényt készített, ami azért nehéz műfaj, mert mindegyik egy külön kép; ha az ember igényesen akarja megoldani, az rettentő sok munka. A kiállított Retro sci-fi képregényt Adamik Zsolt íróval közösen készítették. Két olajfestményéről pedig azt mondja: inkább kísérletezés – nagyon jólesik neki a szín a sok fekete-fehér után.

A négyzetes kompozíciót szereti. – Van egy szilárdság-, kiegyensúlyozottság-érzetem a négyzettől, ugyanakkor a végtelenség is benne van. Egy hosszúkás téglalap akár állítva, akár fektetve nagyon meghatározza a kompozíciós sémát. A négyzet – hiába ilyen szabályos – meglepő módon számomra kinyitja a lehetőségeket – mesélte.

Diplomamunkája a tárlat fontos darabja. A tömeg, az emberek sokasága azóta foglalkoztatja, amióta vidékről Budapestre költözött. – Nagyon meglepő volt ez a rengeteg ember egy kupacban. Ezzel együtt az, hogy mennyire elmennek egymás mellett. A téli korcsolyapálya ezért finom társadalomkritika is, szembesítés a fura helyzettel: az emberek kimennek a korcsolyapályára, hogy jól érezzék magukat, de az egész abszurd, hiszen már annyira sokan vannak, hogy nem férnek el, egymásnak mennek és az egésznek elvész az öröme – vélte.

Az általa kitalált tapétagrafikába nagyon sok emberi finomságot tud beépíteni, miközben a technika, a kompozíció a „tömegséget” fokozza. – Szeretném, hogy az emberek sokáig nézzék: messziről egy textília, közelről történetek.