A '30-as évek elején egyre nehezebben tudta kiszolgálni a megnövekedett légi forgalmat a mátyásföldi közforgalmi repülőtér és elkerülhetetlenné vált egy új létrehozása. Helyszínként eleinte felmerült a Csepel-sziget északi része, illetve Albertfalva is, végül a korszak lobbistái Budapest délnyugati területét hozták ki nyertesként. Ezek után épült meg a Budaörsi Repülőtér, a bauhaus főépületet Bierbauer Virgil tervezte a kor építészeti elvárásainak megfelelően. Funkciója a repülőtérre érkező és onnan induló utasok minél kényelmesebb kiszolgálása, elhelyezése volt. A formaságok (útlevél- és vámkezelés ) intézése gyorsan és szakszerűen zajlott. A csomagokat külön kezelték: cél volt, hogy az utasforgalom szétválasztható legyen a repülőtéren folyó egyéb tevékenységektől, a légitársasági és hatósági feladatokat ellátó irodáktól, kiszolgálóhelyiségektől.
A főépület középpontja a 14 méter belső átmérőjű, kör alakú, tizenkét oszlopon nyugvó várócsarnok. A földszint közepén kapott helyet a vámraktár, valamint a vámvizsgáló és útlevél-ellenőrző részleg. A bejáratnál leadott csomagok csúszdán jutottak az egy szinttel lejjebb lévő, és a repülőgépekhez induló targoncákhoz, kézikocsikhoz.
Az első emelet nagyrésze az utasoké volt, ahova az út felől íves kocsifeljárón, a repülőgépek felől lépcsőn jutottak. A csarnok pultjai mögött kaptak helyet a légitársaságok és idegenforgalmi hivatalok irodái, valamint egy bank. A forgalmi előterére nyílt a tranzitutasok étterme, a konyha és a söntés a közeli nyilvános éttermet is kiszolgálta. A tágas csarnok második emeleti mellvédjét Marsovszky Elemérné a repülés szépségét bemutató fotófrízei díszítették 44 méter hosszan; ezeket azóta szétdarabolták. Pekár István festőművész két térképet festett a váróterem falára. Az utazók az üvegezett váróteremből, jó idő esetén nyitott teraszról nézhették a kinti munkálatokat.
A repülőtérhez tárolására, karbantartására szolgáló épületek is tartoztak. A hangár 1936 novembere és 1937 májusa között épült fel, A több mint 140 méter hosszú, 41 méter széles és nyolc méter magas, 5700 négyzetméteres létesítmény akkoriban Európa legnagyobb repülőgép-tárolója volt. A beruházás költsége 340 ezer pengő volt, kivitelezői a Ganz és Társa, valamint a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak voltak.
A II. világháború hamarosan véget vetett a reptér légikikötő jellegének: főleg vöröskeresztes szállítmányok, illetve a fronton harcoló katonák postája indult innen. Sokak szerint ennek is köszönhető, hogy a budaörsi repteret nem támadták a szövetségesek és így átvészelhette a háborút.
A reptér a 20. század második felében főként mezőgazdasági és katonai igényeket szolgált ki, de használták a mentők és a rendőrség is. 1990 óta többnyire polgári és sport célokat lát el. Az épületet 2005 áprilisában nyilvánította műemlékké a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.
| A Budaörsi Repülőtér avatásának 80 éves évfordulóját a Goldtimer Alapítvány által, az elmúlt évtizedekben felújított veterán repülők kötelékrepülése fokozta. Levegőbe emelkedett a - világon egyedülálló módon - még repülésre képes, felújított, 1949-ben épült utasszállító, a LI-2-es, amelynek fedélzetéről az Újbuda Televízió stábja is forgathatott. |
Zsák Ferenc / Dabis Balázs Silvius
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
