|
|
Kaptam egy meghívást telefonon. Elfogadtam. A meghívó egy elegáns szállodába szólt, délelőttre. A kezdési időpont előtt pár perccel érkeztem. Hely már alig volt - be kellett állítani a később érkezőknek pár széket.
Ahogy körbenéztem, a meghívottak 60 év fölöttiek - köztük csak egy-egy férfi. Az öltözékekből ítélve a többség az átlagnyugdíjtól inkább lefelé tendáló jövedelemmel rendelkező.
Az előadás megkezdődött. Egy-két bemelegítő, hangulatjavító kérdés-felelettel megtörtént a hallgatóság felmérése. Az öltönyös, nyakkendős fiatalember könnyed, lehengerlő stílusban kellőképp megijesztette - ábrákkal, statisztikai adatokkal megerősítve - a szépkorúakat. Téma az egészség, egészségügy, általános egészségi állapot. Ezekben bizony nem nehéz elkeserítő adatok sokaságát felsorolni. Mikor már mindenki ijedten pislogott ki a székek mélyéről, megrettenve a hallottaktól - jött a megoldás.
A „cég” által forgalmazott ketyerék és kütyük megmentenek mindenkit. A gondos tervezés, a gyártási folyamat, a felhasznált alapanyag, a körültekintő terjesztés, mind-mind, a mi egészségünket szolgálja. A meglévő betegségek többségét meggyógyítja, a betegségek sokaságát megelőzi.
A termékárak ismertetésének külön koreográfiája volt. Az összeget lassan, körültekintően - a vásárlás esetén megspórolt forintokat kihangsúlyozva - minden oldalról előnyüket kiemelve adagolták. Az ár az átlagnyugdíj sokszorosa. Ki fog itt vásárolni?
Most következett az előadáson részt vevők megdolgozása. A fiatalember jó tanítvány lehetett, mindent megtanult és alkalmazott a szakmai fogásokból. Pörgött, forgott, kiabált, suttogott. Stílusa: hol alpári, hol tudományos. A nyomást egyre fokozta, ahogy látta a mai bevétel negatív alakulását. Az ár egyre csökkent - a „cég” távoli igazgatója és a fiatalember jóindulata okán. A vásárlást megkönnyítő nyeremények összege nőtt. A fiatalember a megnyerhető pénzt - effektív pénzt - kiabálva számolta, lobogtatta a teremben fel-alá rohangálva, az emberek orra alá dugva, szagolgatás céljából. De nem vásárolt senki.
Utolsó lehetőségként, spontán hat kiválasztott résztvevő értékes ajándékok halmazát kapta. Egymás után rakták halomra a kiválasztottak elé az eddig elérhetetlen ketyerék, kütyük sorát. A hallgatóság megoszlott - néhány vélt szerencsésre és az irigy többségre. És most jött a végső húzás, még egy utolsó ajándék a kupacra. Aki ezt az utolsó ajándékot kifizeti - sok-sok pénzért - viheti, az eddig halomba hordott tárgyakat.
Gyors számvetés, nem éri meg. Egy vásárló mégis akadt a kiválasztottak közül - végeredményben a közel negyven jelenlévőből is. Zárásként, aki türelmesen végigülte a délelőttöt - többen elmentek az előadás alatt - aláírás ellenében kapott egy ajándékcsomagot.
Gondolom más termékbemutató is hasonló elven működik. Úgy érzem, kihasználják, hogy néhány ember szereti a munka, erőkifejtés nélküli ajándékokat, szeretnek „jól járni”. Megtévesztő reklámmal, hatásos színes levelekkel csábítják az előadásra - akit lehet. Ott már az „levezénylő” dolga, hogy milyen eredményt ér el.
Az utóbbi időben szaporodtak a telefonon történő meghívások, gondolkodom, elmenjek-e?…
Jekkel Éva 60+ Médiaműhely (2012. 04. 13.)
Eddig 671-n olvasták ezt a cikket. Minden hírünk szabadon átvehető forrásmegjelöléssel.
Aktualitások és érdekességek: ujbudamedia.hu
|
